Vogel:Az ember megvalósulása a szociális organizmusban

Pénz, ajándék és közösség az átalakulás korában Otthon érzed magad a világban, vagy hiányzik belőle számodra valami? Lehetne szebb, emberibb, méltányosabb? Talán egy olyan világról álmodsz, amelyben egy közösség elismert tagja vagy, tehetségeddel mindennap hozzájárulsz közösséged jóllétéhez, közel élsz a természethez, mindennap élvezed csodáit, béke és biztonság vesz körül? Szívünk mélyén nem erre vágyunk mindannyian? Könyvében feltárja, hogyan járul hozzá a jelenlegi gazdasági rendszer a közöségek széteséséhez, a versengéshez, a szűkösséghez, hogyan kényszerítette ki a társadalmi és környezeti leépüléssel járó végtelen növekedést. Rámutat arra, hogya amikor a növekedési kényszerben lévő gazdaság eléri a bolygó kapacitásának határait, törvényszerűen össze kel omlania. Ennek közeledésével válság válságot követ. Itt tartunk most. Eistenstein bemutatja, milyennek képzeli az új világot: az emebr felfedezi, hogy jó léte a közössége és környezete jólététől függ, hogy az univerzum nem egymással versengő, hanem együttműködő részek összessége. Utitervet is ad, hogyan induljunk el efeléa világ felé. Rávilágít, mivel a pénz mindent átaht jelenlegi rendszerünkben a gyökeres változás leghatékonyabb eszköze lehet. És már csak puszta megállapodás- értéke kizárólag abból fakad, hogy értéket tulajdonítunk neki-, bármikor dönthetünk úgy, hogy átalakítjuk az új világhoz szükséges tulajdonságokkal ruházzuk fel   „Az emberek 99%-a nem látja a pénz problémáját. A tudomány nem látja, a közgazdaság nem látja, sőt nemlétezőnek minősíti. Ameddig nem ismerjük fel a pénzgazdálkodásban rejlő problémákat, addig nem képzelhető el valódi ökológiai fordulat.” Hozzáteszem, társadalmi, gazdasági sem! Gyulai Iván

Daniel Christian Wahl részletgazdag és inspiráló könyvében, mely a REGENERATÍV KULTÚRÁK LÉTREHOZÁSA ÉS GONDOZÁSNAK széleskörű ötlet gyűjteménye,  megszólít minden embert kit-kit saját tevékenykedő területén: - a környezeti nevelőket, - fenntarthatósági menedzsereket, - zöld aktivistákat, - ökológiai szemléletű gazdákat,  - zöld startupok álmodóit,  - a zöld városvezetőket,  - de még az innovációkkal kísérletező designereket és építészeket is.  A könyv írója szerint civilizációnk katasztrófája nem végzetszerű. Megvan a képességünk arra, hogy úgy tervezzük és szervezzük meg saját társadalmunkat, hogy védjük, támogassuk, és ünnepeljük az életet. Ez a könyv értékes hozzájárulás ahhoz  a diskorzushoz, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy vállalkozásainkat, gazdaságainkat és technológiánkat - valójában egész kultúránkat- úgy alakítsuk át, hogy azok ne pusztító, hanem regeneratív jellegűek legyenek.    Olyan kérdéseket mer újra, kitartóan, de szelíden feltenni, amikre még mindig keressük a válaszokat.  Kik vagyunk mi? Mik vagyunk? Az volt a szerepünk itt ezen a bolygón, hogy egyszerűen kibányásszuk a szenet, és azt a légkörbe juttassuk, majd elpusztuljunk? Ha a vitáink nem haladják meg a neoklasszikus (19. sz utolsó és a 20. sz első harmadának közgazdaságtan iskolája ) közgazdaságtan nyelvezetét, akkor végünk van. Mert nem lehet gazdasági érveket felhozni az emberi túlélés mellett, hanem spirituális érvekkel kell kiállni az emberi túlélés mellett.    Sürgősen össze kell jönnünk, hogy beszélgetéseket folytassunk arról, milyen jövőt szeretnénk az emberiség számára. El kell gondolkodnunk azon, hogy megteremtsük ezt a jövőt. . (... ) Újra fel kell fedeznünk az emberi közösség közös alapját. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy egy olyan jövőt teremtünk közös erővel, amelyben érdemes élni. Szükségünk van egy közös narrativára arról, hogy kik vagyunk, és miért érdemes fennmaradnunk,  egy olyan közös történetre, amely elég erős ahhoz, hogy mindannyiunkat innovatívvá kreatívvá, és együttműködővé tegyen, miközben kérdéseket teszünk fel a miértről, hogyanról, mikorról és holról.  A könyv a Profilantrop Egyesület gondozásában jelent meg. ( 2022 )  Puhaborító, A/5 429.o 

A "zöld világ" képe több mint egyszerű ábránd; igaz, nem is realisztikus. Azonban lehetséges! Mindehhez arra van szükség, hogy mindegyikünk elkötelezze magát a rá szabott szolgálat mellett - mindenféle logikus ok és a garantált siker ígérete nélkül. Arra van szükség, hogy elhiggyük, igenis eljöhet az a meggyógyult, zöld, szebb világ, amelyre vágyunk." A klímaváltozás kérdését új szemszögből megközelítve Charles Eisenstein teljesen más keretek közé helyezi a témát, formabontó megoldásokat és célokat vonultat fel, amelyeket magunkévá téve sikerrel haladhatunk végig az ökológiai pusztításból kivezető úton. A témát alapos kutatásnak alávető Eisenstein rendkívüli éleslátással vázolja fel, a természet birodalmát számokká redukálva, hogyan szakadtunk el környezetünkről, és tettünk szert ma is uralkodó háborúközpontú gondolkodásunkra. A szerző, aki egy teljes fejezetet szentel a klímaszkeptikusi álláspont taglalásának, arra biztat mindenkit, hogy lépjen túl a szén-dioxid-kibocsátás oly gyakran tárgyalt problémáján, és a napjainkat jellemző rövidlátó, hiányos megközelítést maga mögött hagyva lássa át a teljesebb képet. Azaz azt, hogy a folyók, az erdők, illetve a természeti és az anyagi világ összes többi lénye szent és saját jogán értékes; nem csupán azért, mert karbonkrediteket szerez nekünk, illetve elejét veszi bizonyos fajok kihalásának. Végtére is, ha azt tudakolnánk bárkitől, miért is vált környezetvédő belőle, valószínűleg arról a folyóról mesél majd nekünk, amelyben gyermekként fürdött, arról az óceánról, amelynek partjára kirándult, azokról a vadállatokról, amelyeket megfigyelt, avagy azokról a fákról, amelyekre kiskorában felmászott. A könyv a közelítő katasztrófáról és elkerülhetetlen végzetünkről a valóban fontos kérdések felé irányítja a figyelmünket, tartalmas lelki kapcsolatok kiépítésére buzdít, illetve kézzelfogható és megvalósítható megoldásokat kínál mindazoknak, akik valóban gondoskodni szeretnének a bolygónkról. Ha megszabadítjuk magunkat jelenlegi háborús mentalitásunktól, és képessé válunk átlátni a teljesebb képet, azaz azt, hogyan járulhat hozzá a börtönreform vagy a bálnák megmentése a Föld ökológiai egészségének újjáépítéséhez, levetkőzhetjük a megoldásokkal szembeni ellenállásunkat, felhagyhatunk a bűnbakkereséssel, és mélyen magunkba nézhetünk, egészen oda, ahol a valódi elhivatottság lakozik. "Ez a könyv elég bátor, elég érzékeny és elég éleslátó ahhoz, hogy előhívja a mindannyiunk szívében mélyen ott rejtőző igazságot: azazhogy a bolygószintű válságot, amellyel ma szembe kell néznünk, csakis a szeretet forradalmának segítségével állíthatjuk meg. Mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy leszámoljunk háborúközpontú gondolkodásunkkal, és ráébredjünk arra, hogy a Föld összes élőlényével összeköttetésben állunk." Jodie Evans, a Code Pink békeszervezet társalapítója